Bencze Zoltán zsűritag a felvonultatott borok osztályozása során több technikai tudnivalót is megosztott a megjelentekkel. Például azt, hogy a fehér borok esetében a szüret időpontja az egyik legfontosabb tényező, hisz el kell találni az érés ideális fázisát, sem éretlen, sem túlérett szemeket nem szabad leszedni, a megfelelő savtartalom miatt. A szakember kihangsúlyozta a fajélesztő használatának fontosságát, hiszen ezzel a nagy cukortartalmú mustból is lehet szárazhoz közeli bort készíteni – az édes borokat ugyanis nehéz értékelni. Bencze elmondása szerint akadtak a kánikulában való szüretelés, illetve a must ülepítésének az elmaradása miatti ízhibás borok. A megjelentek megtudhatták a vörösborok készítésének fontosabb szabályait is Benczétől. Vannak, akik délről hozott szőlőkből készítenek bort, viszont gyakori, hogy egész más fajtát kapnak, mint amit vásárolni akarnak. A szakember szerint a legegyszerűbb vörösborkészítési módszer a melegítéses, amelynek lényege, hogy a montot 50-60 Celsius-fokra hevítve kell kipréselni – természetesen a kötelező lebogyózás után.
Komáromi József zsűrielnök megszokott beszédét mondta el, kihangsúlyozva: aki lelkét nem „teszi bele” a borba, az nem tud jó bort készíteni.
– A bor az örökkévalóság hírnöke, sem ember, sem rendszer nem olyan hosszú életű, mint ez a meghatározhatatlan ital, amiben nagyon sok minden fellelhető – tartotta fontosnak elmondani Komáromi, hozzátéve: ez a tíz év nem telt el hiába a mezőfényi borászok szempontjából.
– Egy évtizeddel ezelőtt csúnyán palackozott, szándék nélküli, ízhibákkal teli borokkal volt dolgunk, és mára bebizonyosodott: a mezőfényi ember nemcsak szereti, de tiszteli is a bort. A bortisztelő ember a munkához ért, a zsivány ember a haszonleséshez – a fényiek előbbiek sorába tartoznak, jogosan lehetnek magukra büszkék. A sikerek és előrelépés ellenére nem szabad azonban elfeledkeznünk a múltról: kötelességünk emlékezni arra, honnan indultunk, hiszen a borászatban csakis így lehet előrelépni.
A titkárság az alábbi tagokból állt: Pelok Levente, Homoki Mária, Heinrich Ervin, Homoki Péter. Ahogy az illik, a jubileumi megmérettetés is díszebéddel, önfeledt, baráti beszélgetéssel ért véget.
A verseny aranyérmesei: Tempfli János (Mezőfény) – vegyes, 19,18, Tábori Pál (Mezőfény) – bianka, 19, 08, Szakács Béla (Szilágypér) – 18,90, Molnár György (Nagykároly) – cserszegi fűszeres, 18,90, Gindele Tibor (Nagykároly) – vegyes, 18,83, Májer István (Mezőfény) – muskotály, 18,83, Czier János Ottó (Nagykároly) – cserszegi fűszeres, 18,80, Szeibel István (Mezőfény) – muskotály, 18,80, Csirák Károly (Mezőfény) – rizling, 18,80, Gnándt Arnold (Mezőfény) – rizling, 18,77, Mezősi Szabolcs (Mezőfény) – vegyes, 18,73, Májer István (Mezőfény) – vegyes, 18,73, Prógli József (Mezőfény) – vegyes, 18,70, Prógli József (Mezőfény) – rizling, 18,60, Kreczinger Imre (Mezőfény) – rizling, 18,73, Gindele Tibor (Nagykároly) – sauvignon, 18,73, Prógli János (Mezőfény) – rizling, 18,73, Jugrestan Ioan (Nagykároly) – cserszegi fűszeres, 18,73, Résch Gábor (Mezőfény) – rizling, 18,72, Vadai Tamás (Mezőfény) – rizling, 18,70, Vadai Árpád (Mezőfény) – vegyes, 18,70, Teiszler Imre (Mezőfény) – rizling, 18,70, Horn Ferenc (Mezőfény) – leányka, 18,70, Lovag László (Mezőfény) – leányka, 18,70, Fényi Lőrinc (Mezőfény) – vegyes, 18,67, Vilhelm János (Mezőfény) – vegyes, 18,67, Fischer Attila (Mezőfény) – leányka, 18,67, Starmüller Ferenc (Mezőfény) – rizling, 18,65, Csáki Péter (Mezőfény) – vegyes, 18,63, Lovag László (Mezőfény) – rizling, 18,63, Heinrich István (Mezőfény) – vegyes, 18,63, Heinrich László (Mezőfény) – rizling, 18,63, Fele Imre (Nagykároly) – leányka, 18,60, Löchli Mihály (Csomaköz) – királyleányka, 18,60, Betuker Ferenc (Mezőfény) – vegyes, 18,57. Vörösborok: Oláh Zoltán és Póka Szabolcs (Érmihályfalva) –18,63 (bikavér és merlot).
Fodor István