Ezelőtt három héttel nem gondoltam volna, hogy levelemet folytatni fogom, de sajnos, mint ahogy a csatolt képek is mutatják, „Nyugaton a helyzet változatlan“.
Három héttel egy utca újra (részleges) aszfaltozása után, ismét „háborús“ viszonyok uralkodnak. Ezt nem lehet a gyenge alapra fogni (lekövezve, lehengerelve, próbaterhelés); ez szerintem az aszfalt minőségéből adódik. És képzeljék, eredeti terv szerint erre akartak még egy réteget tenni. A választ ismerem: „a munka nem volt (nincs) átvéve“, „még nincs befejezve“, „nem fizetjük ki“, „garanciában van“, „rossz a közbeszerzési törvény“ és ehhez hasonlóak, de érdekes módon nem igazán történik semmi (soha nem találják meg a felelőst, csak a magyarázatokat).
Sajnos, a képen látható károsodást csak egy módon lehet megszüntetni, újra csináltatni az egészet a céggel. De ha már írok, ne csak a Dobó utcáról essék szó, a Mileniului utcát egy hete fejezték be, máris megjelent az első gödör; a Lucian Blaga sugárúton szabályos kráterek keletkeztek, ez garanciában van vagy volt, de senki ki nem javítja. A közműjavítások után visszamaradt gödröknél sem tartják be egyértelműen a technológiai folyamatokat: először teledobálják öklömnyi nagyságú kövekkel, hátha ülepszik – de ki az az autóvezető, aki erre rámegy – utána felszedik és rá a friss aszfalt, újabb egy nap múlva ott a kráter...
S tudják, miért írom mindezt? Mert felháborít és bosszant, hogy mint városi tanácsos, én is csak nézem, és szégyellem tehetetlenségemet. Az egyik román nyelvű szatmári portálon július 13-án megjelent interjúban azt nyilatkozta a polgármester: „A tanácsos egyedül semmit sem tehet, és ezért nem is felelhet a városban történtekért“, a fotók bemutatása a tanácsülésen pedig nem más, mint „névtelenségből való kitörési vágy“. Ez nem semmi... No comment.
Maskulik Csaba
szatmárnémeti városi tanácsos